Kép a jövőből

Ez a nap is úgy kezdődött, mint már egy éve minden szombat.
Gest Apó felkelt és már örült. Valójában nem így hívták, ezt a becenevet csak a védelmére kirendelt csendőröktől kapta. Járt neki védelem, mióta ő lett a Párt belügyminisztere és a csendőrség főnöke. A sajtó néha óvatosan megpróbálta kritizálni furcsa dolgait, mint például a Hadtörténeti múzeumból elhozatott Luger pisztoly és Tigris páncélos magáncélú használatát, de óvatosan kellett bánni a kritikával, mert Gest Apó nem ismerte a tréfát. Vékony emberke volt és korántsem volt apó korú, de fekete egyenruhája és stílusa alapján találó volt a becenév, amit maga is ismert és bóknak tartott. Felvette szemüvegét és köszöntötte a csendőröket, majd rákérdezett:
-Uraim, ismerik a programot?
-Természetesen! Már megyünk is ártányért.
-Helyes! Tudják a dolgukat! Én a nyitott Mercedesemmel követem magukat, mint mindig.
A csendőrök azon tanakodtak,hogy mit véthetett ez a nyomorult, akit minden szombat délelőtt megfuttatnak. Ezt nevezték a Pestiek "ártány futtatásnak". Maga a program egyszerű volt, szerencsétlen ártányt kivezették a szuterénből és Ferencvárosból el kellett futnia egy sertésjelmezben a Lehel téri aluljáróig. Gest Apó személyes kérésére még közbeiktattak egy kerülőt, a XIII. kerületi Szegedi utcáig, ahol lufik várták ártányt. Gest Apó ezt egy apró fricskának szánta ártánynak, valami régi választási ügy miatt.
A futtatás megkezdődött, ártány egy rózsaszín sertésjelmezben futott, amin egy "Get a life" felirat volt, szájában egy citrom. Mögötte hajtott Gest Apó a nyitott autóval, ahonnan egy lovaglópálcával néha rávágott ártányra egy jókorát. A nézelődők hol harsányan felröhögtek, hol szánakoztak.
Szegény ártány nagyon elfáradt, mire elért a Szegedi utcáig, ahol minden alkalommal kidurrantottak pár lufit, neki pedig meg kellett ennie valami régi blogbejegyzése kinyomtatott változatát,hogy aztán megújult erővel futhasson a Lehel térig. Itt mindig sokan várták, a tribünön az első sorban minden héten ott ült Záhonyi Pista bácsi a fiával és gurgulázó röhögés közepette nézték ahogy a beérkező ártányt megdobálják a vásott Lehel téri proli kölykök mindenféle rohadt zöldséggel.
Arra már Pista bácsin és Gest apón kívül senki nem emlékezett,hogy ki volt valaha ártány, de a nívósabb útikönyvek már megemlítették a futtatását, mint népszokást.