Egy bejegyzés születése

Kedves regisztrált zsidók!
Így sábesz közeledtével egy érdekességgel lepünk meg titeket, tanúi lehettek,hogy hogyan készül egy bejegyzés a tarhagyárra. Köszönet érte a Tel avivban működő ártányfigyelő központnak!
Az időpont : 2009. augusztus 27, 23:00.
Helyszín a szuterén, célsertés a monitor előtt ül.
Első bejegyzés :

2009, augusztus 27, 23:01

Kedves Gyárlakók,
bizonyára tudjátok, megszűnt a bolt, nekem is szarabbul megy, jó lenne, ha tudnátok segíteni kicsit, de csak átmenetileg , aztán kamatostul megadom! Ezt fogjátok fel úgy mint egy befektetést!
-várjunk csak, ez nem lesz jó, pár szánalmas szar megint előhozza az ausztrál utat..hmmm..törlöm.

2009, augusztus 27, 23: 06

Kedves Gyárlakók,
bizonyára tudjátok,hogy a rohadt zsidók miatt bezár az a meghitt közösségi hely, amit a boltomnak hívtam, de tulajdonképpen ÉRTETEK működött, a nemzetért, a hazáért..
-na ne, ez túl csöpögős..

2009, augusztus 27, 23:09

Kedves Gyárlakók,
bizonyára tudjátok Bloginnak új tanga kell
-wehehe...na jó, térjünk vissza az eredeti célhoz! Legyek őszinte?

2009, augusztus 27, 23:10

Kedves Gyárlakók!
Se boltom, se munkám, se rendezett magánéletem és életem párja sem vesz emberszámba. Még a nyomorult Sodi is többre vitte, kérlek segítsetek pár Forinttal!
-basszus, ez sem jó, így többé nem lehetek a vezetőjük...bár végre őszinte lehetnék...na nem, ezt törlöm.Kéne valami jó indok, amiért lehetne kunyizni, szerver, kamera, fagyi pénz már volt, Ausztrália többször nem játszik, emléktábla is van...emléktábla..hmmmm..megvan!!!

2009, augusztus 27, 23:14

Kedves Gyárlakók!
Mint ismeretes, néhány hete valami mocsadék kommunista vörös festékkel mázolta össze a közösségünk által helyreállított Hollán Sándor-emléktáblát a Lánchídon...

Pályázati felhívás III.

10.000,-forintot fizetek annak, aki tompika kerékpárjával összefüggésben elküld a blog szerkesztőségének egy "előtte és utána"-típusú fényképet. Vascső, kalapács, vagy egyéb ütőszerszám használata megengedett. A bicikli általában a Budapest I. kerület, Márvány utca 12. szám alatti társasházban lelhető fel, vagy a földszint 4. számú lakás előtt található vasrácshoz, vagy a liftajtó előtt, a lépcső korlátjához láncolva.

Ha esetleg pogi bringája is ott lenne, 5.000,-forint különdíjért az is belevonható az eljárásba.

A pénzt a tények ellenőrzése után fizetem ki a nyertesnek.

Pályázati felhívás II.

Várom jelentkezését mindazoknak, akik lejárt, peresíthető, végrehajtható, vagy végrehajtás alatt lévő pénzbeli követeléssel rendelkeznek tompikával vagy zsodival szemben. Az ilyen követeléseket szeretném megvásárolni, és magam érvényesíteni az adósokkal szemben. Az engedményezés ellenértéke minden követelés esetében külön alku kérdése, de bizonyára meg fogunk tudni egyezni az árban. Minden esetben kérem elküldeni a követelést megalapozó okiratokat szkennelve. Tompika esetében érdekelnek az Athicat Bt. elleni követelések is.

Várom továbbá azok jelentkezését, akiknek konkrét információjuk van arról, hogy tompika és zsodi tartozik valakinek (természetes személyek, cégek, szervezetek, egyéb hitelezők egyaránt szóba jöhetnek). Amennyiben az információ valósnak bizonyul, és létrejön a tartozás engedményezése, úgy követelésenként 2 % üzletszerzési jutalékot, legalább 2.000,-forintot, de legfeljebb 5.000,-forintot fizetek az információt szolgáltató személynek.

Az információkat mindkét esetben az anyadpicsajatomcat@gmail.com címre kérem eljuttatni.

Pályázati felhívás I.

5.000,-forintot fizetek annak, aki megadja Zsodi kocsijának típusát, rendszámát, és szokásos parkolási helyét.

50.000,-forintot fizetek annak, aki Zsodi kocsijával összefüggésben elküld a blog szerkesztőségének egy "előtte és utána"-típusú fényképet. Vascső, szúrószerszám, szuperkromofág (festékmaró) használata megengedett.

A pénzt a tények ellenőrzése után fizetem ki a nyertesnek.

Zsodi naplója

Privát üzenet!
Csak regisztrált zsidók olvashatják!

Kedves ügynökök!
Bár eltér a feladattól, de érdekes dologra bukkantunk. Zsodi legtitkosabb naplójának utolsó oldalát fedeztük fel.
Íme, lássátok!

Kedves naplóm!
Borzasztó érzések kínoznak. Valami feszít legbelülről és ez most nem olyan, ami a pizsamámon szokott éjjel landolni,hogy aztán reggel megint mehessen a szennyeskosárba az egész.
Furcsa érzések kavarognak bennem. Igaz hazafi vagyok, a nemzet krónikása, magyar, szittya, értelmiségi,de valami mégsem kerek.
Évek óta foglalkoztat egy kérdés,hogy miért nem vagyok teljesen olyan, mint a többiek a nemzeti radikális oldalon? Bár munkám nekem sincs és én is másokon élősködöm és antiszemita vagyok, de valami mégsem stimmel. Nem, nem a könnyű pénzkereset iránti vágy, az bennem is megvan. Valami bánt, egészen mélyről.
Sokat járok tüntetésekre, hihetetlen dokumentációs munkát végzek mindenki legnagyobb örömére, de mégsem teljes az életem.
Én is olyan kopasz, nagymagyrországos tetkós kigyúrt hazafi akarok lenni, Szálasi tetkóval, mint a srácok a Magyar Szigeten. Én is akarok betyárnak öltözve ostort pattogtatni a belvárosban. Én is olyan véreres faszú magyar hazafi akarok lenni, akik a Csattogó völgyben mulatnak. Hogy honnan tudok a véreresről? Ezt még neked, kedves naplóm, még neked sem merem leírni. Elég legyen annyi,hogy a hazafiak is tévedhetnek, amikor éjjel borgőzős hangulatban "kúrjuk meg a zsidót" kiáltással berontanak a sátradba. Persze utána, amikor már szabad volt a szám, szóltam,hogy én Zsodi vagyok, a nemzet krónikása és az idetévedt Indexes riporterek 2 sátorral odébb tanyáznak. Megköszönték az információt és elnézést kértek a történtekért, valamint felajánlottak egy flakon Turul olajat a sebeim kenegetésére. Igen, ilyenek az igaz hazafiak. Néha felrúgnak tüntetéseken, de ha útbaigazitom őket, mindig megköszönik. Bár nekem addigra már rossz. De ilyen szenvedéseket mindig felvállalok a hazámért!
Most elmondom a legtitkosabb vágyaimat. Kitárulkozom neked, kedves naplóm!
Tulajdonképpen az szeretnék lenni, amire a külsőm predesztinál. Értelmiségi, szabadon gondolkodó, jó anyagi körülmnyek között tengődő, nőfaló...zsidó.
Igen, kimondtam! Végre, megszabadultam ettől a tehertől!
IGEN! Most jobb!
Mindig is oda akartam tartozni, engem is vonzott az összetartásuk, tehetségük, gazdagságuk ,befolyásuk. Én is az akartam lenni, de nem hagytak a gecik.
Azt mondták, születni kell annak. Szemetek. De azt azért elismerték,hogy a külsőm már rendben van. De én olyan akarok lenni mint ők! Nem hagynak? Majd én megmutatom nekik! Olyan, de olyan blogot írok,hogy fájni fog nekik!
De nem fájt. Röhögnek rajtam, gurgulázva a héberek. Pedig megpróbáltam közeledni, megírtam,hogy nem vagyok antiszemita. De ezek a mocskos cionisták szartak rá. Még a pénzemet (családom pénzét) is odaadtam egy cionistának, de ez sem volt elég, csak azt mondták rám,hogy egy pöcs vagyok :-( és ilyet igazi zsidó nem csinál.
Próbálok hozzájuk közeledni, hátha...talán ha beírok a zsindex fórumába..talán ha beszélgetek velük, akkor felfedezik bennem a jót, az embert!? Talán meghallgatnak és megértenek a kampósorrúak! Én is közétek akarok tartozni , értsétek meg! Én is akarok ingyen termálvizet a fürdőmbe! Én sem akarok dolgozni, csak pénzt kapni a fórumozásért, mint Ti! Hát ilyen nagy kérés ez, Ti nyomorult zsidrákok?!
Na ugye,hogy nem.
Most megyek és beregisztrálok a zsidók fészkébe, az index fórumába, hátha most sikerrel járok. Záhonyit kellene meggyőzni, a többi már menne magától..
Most zárom soraimat kedves naplóm.
Kitartás!

Kedves Zsodi!
Ne haragudj,hogy közzétettük ezt a naplót, de izgulnod nem kell, csak a regisztrált zsidók olvashatják, más nem! Jó kezekbe került vallomásod. Zsidóvá válásodról még kohnzultálnom kell Tel Avivval, de nem elképzelhetetlen,hogy ha igazi zsidóként nem is, de udvari bolondként alkalmazhatunk! Nagyon szép kitárulkozás volt, már csak Bloginát kellene meggyőznöd,hogy valljon színt,hogy mi is nyomasztja valójában!
Mi veled vagyunk!
A Te Ferid.
(de tudod mit? Szólíthatsz Haimnak is)

Pogi Ártányról vall

Az alábbi szenvedélyes írásban Pogi őszintén vall az Ártányhoz fűződő romantikus viszonyának részleteiről. Az írást álnéven, a szakíts ha bírsz! blogon közölte le eredetileg. Az alábbiakban változtatás nélkül, néhány kiemeléssel közöljük a szenvedélyes szerelmi vallomást:

Sziasztok, Kedves Szakítósok!

Korábban már írtam nektek, le is hoztátok, kaptam hideget, meleget, MNK-t. Volt minden.

Gondoltam, megörvendeztetlek titeket egy újabb sztorival, hátha néhányan felismerik benne a saját problémájukat is.

22 éves lány voltam, és öt éve voltam együtt "M."-mel, aki harmincadik évét taposta ekkor. Az öt évből négy együttéléssel telt. Azért csak négy, mert fél év után költöztünk össze, és a szakításunk előtt szintén fél évvel költöztem én el tőle - már nagyon elegem volt.

Szenvedélyes, se veled, se nélküled típusú kapcsolat volt, hetente háromszor szakítottunk (vagyis szakítottam), majd könnyek és érzelmek között tipródva, mindig visszataláltunk egymáshoz. Se társadalmilag, se ideológiailag, se értékrendben nem voltunk szinkronban, de valahogy mégis azt gondoltam, hogy benne van meg az a "szpájsz", ami nekem kell, és ami másból hiányzik. Belőle csak egy van. Diversos diversa iuvant, nincs mit tenni.

A család, a barátaim nem értették, mit látok benne, mert amit én előadtam, azt ők nem bírták felfedezni "M."-ben, és ennek másik feleként, természetesen én meg azt a "szörnyet" nem láttam benne, amit ők nekem vázoltak, mint realitást. Szerintük bunkó, agresszív, proli és ronda volt, és mindemellett nem győzték ismételgetni (az anyám), hogy "a legszebb almákat a disznók eszik".

Én lettem volna ebben a remek mondásban az alma, ő meg a disznó. Fejedelmi...

Miután "M." és a családom között rossz volt a viszony, a barátaimnak meg közelébe sem engedtem, mert teljesen más világok voltak, egy idő után leredukálódott kettőnk kapcsolattartási helyszíne és felülete a közös lakásra, a közös programokra (néha mozi, színház, együtt vacsorázás, nyaralás), illetve az ágyra, mert ez utóbbiban nem volt hiba. Ennek következtében kialakult egy párhuzamos életem, amelyben én voltaképpen egyedülálló nőként funkcionáltam, hiszen az életvitelem jelentős részéből "M." kiszorult, mivel nem volt ebbe integrálható.

A barátaim egy idő után már nem tudták, együtt vagyok-e vele, vagy külön, én meg nem beszéltem róla, mert úgy éreztem, mindenki csak okoskodik a semmire, tehát felesleges a problémáimat elébük tárni, nem használ semmit. A bajaival az emver amúgy is egymaga van.

A nagy függetlenedéstől titkon azt is vártam, hogy esetleg gyengül az a kettőnk között lévő, és részemről (is) nagyon erős érzelmi szál, amely a megváltozott, totálisan független életemben és imidzsemben már-már abszurdnak és valószerűtlennek hatott. De nem gyengült. Ha hetente egyszer láttuk csak egymást, akkor hetente egyszer omlottunk egymás karjaiba (nyál), ha meg egy hónapig nem mentem hozzá, és nem vettem fel a hívásait, akkor mardosott a hiánya (nyál+).

Aki tapasztalta már, az tudhatja, hogy a külvilág behatásainak és ingereinek ellenében elég nehéz harmonikusan fenntartani egy kapcsolatot, mert a ránk nehezedő elvárások, kritikák és okoskodások indukálta stressz egyszerűen lenyomja az embert, és a partnere felé is érződni fog ez a fajta idegi és érzelmi változás. Ennek megfelelően a konfliktusok egy idő után tovább szaporodtak (pedig addig se volt kevés, mert mint mondtam, állandó pozíció- és véleményharc volt közös életünk - folyton vitáztunk valamin, hogy aztán az ágyban kikötve megadhassuk magunkat a másiknak), én meg egyre kevesebbszer mentem haza aludni. Inkább barátoknál, vagy a régi szobámban szunyókáltam, otthon, mintegy elodázva a problémát, és a döntést, amit ez sürgetett.

Hirtelen feltűntek olyan apróságok is, hogy habár ő a hűség szobra (tényleg az volt, meglepő is volt a férfiakról alkotott korábbi tapasztalataimhoz képest), azért pornót azt rendszeresen néz (hetente egyszer-kétszer), és - bárhogy próbáltam, okos nő módjára magamnak elmagyarázni, hogy ez "normális" - ez engem irtózatosan zavart, sőt, kikészített. Fórumoztam, olvastam, érdeklődtem a problémakör iránt, mert tudni akartam, hogy én vagyok kevés, vagy egyéb gondok vannak. Egybehangzónak tűnt az a vélemény, hogy "minden férfi néz pornót", de azért én továbbra is vörös lepedőként tekintettem erre a témára.

Végül - én egy ilyen temperamentumos, begurulós és feldúlós típus vagyok - úgy döntöttem, hogy amit érzek, az csak valami gyermeki ragaszkodás, és a magánytól való félelem keveréke lehet (mert tényleg nehéz normális partnert találni, szellemileg), de ez nem annyira erős, hogy ellensúlyozni bírja a csomó problémát, és azt, hogy valójában nem veszem ezt az egészet igazán komolyan, mert se gyereket nem akarok tőle, se férjhez menni nem szándékozom hozzá (míg ő ezt szerette volna).

A pornós témakörrel kapcsolatos önidegelésem volt az utolsó csepp a pohárban, amikor is azt mondtam, hogy elegem van, költözöm. És költöztem. Ő meg járt engesztelni az ajtómhoz, hívogatott, és előadta, hogy mehetek akármerre, vagy akármilyen messzire, minket eltéphetetlen szál köt össze, ami nem tud elszakadni, és nem elszakítható. Ezen jót mosolyogtam, és nem hittem el.

Külön telt a tavasz, külön telt a nyár, és az ősz is külön telik, ám ő még mindig hív, keres, vár, és rendszeresen magyarázza, hogy ő addig vár, amíg én nem találok mást. Ha találok, szóljak, de én vagyok az ő Párja, és hűségesen megvár, mert ez a kötelessége.

Csodásan hangzik mindez, csak éppen magamban rendszerint a "demagóg fasz" jelző szokott gondolatként átvillanni, mikor ezt előadja. Ha ennyire nagy szerelme vagyok neki, miért nem békül a családommal, miért nem képes összeszedni magát, és normálisan viselkedni (diplomás, értelmes ember létére olyan, mint valami felelőtlen kölyök - nem bír bánni a pénzzel, azzal se amit ő keres, és a többivel se, és néha az értékrendje egy ötéves gyerekére emlékeztet, márpedig az értékrend fontos, lényegében azzal éljük végig az életünket, az határoz meg mindent). És legutolsósorban, minek akkor az a pornó?

Ja, hogy a férfiak szívvel képesek kizárólag egy nőt szeretni, farokkal meg nem? Vagy esetleg a szerelem és a szőke lufibabára maszturbálunk dolgok náluk nem függnek össze? El lehetne ezt intézni azzal, hogy "érthetetlenek a hapsik", de szerintem érthetetlen dolgok nincsenek, csak kevés információ.

Én meg nem fogok visszamenni egy félig jó, félig szar kapcsolatba, csak azért, hogy pár hétre ismét úgy tűnjön, hogy rendben van minden. Maradok külön, és majd elhal. Ő meg talán egyszer megunja - így, több, mint fél év után -, hogy utánam koslat, aztán amikor "megvagyok", akkor meg hangoztatja, hogy elviselhetetlen vagyok. Egy ilyen "héjanász az avaron" kapcsolat egy ideig izgalmas, sőt, szórakoztató, de utána már maga a pokol, és nem hagyja az embert továbblépni.

Megy az élet, megy az idő, én meg itt szórakozom ezzel a majommal, és közben nem tudok másfelé koncentrálni, pedig az agyammal már otthagytam. Botrány.

Hogy mi ebből a tanulság? Mondjuk, az, hogy ha az ember azt érzi, hogy egy kapcsolat elkezd kötélhúzássá változni, a lehető leghamarabb lépjen ki belőle, mert minél később, annál nehezebb.

Üdv.,
Sz.

Magyarországi küldetés 6.

Kedves zsidók!
Bizonyára észrevettétek,hogy régen írtam már. Legutóbbi kísérletünk során Ártánnyá váltam magam is 24 órára. Aztán visszahoztak, de figyelmeztettek,hogy lehet flash back...
Nos lett, nem is akármilyen! Először is a szuterénből kikecmeregtem és a közeli parkban tanyázó tinédzserekből egy közösséget szerveztem. Hogy erősítsem a szellemet, csak az lehetett a közösség tagja, aki adakozott. Pénzt, szendvicset, akármit. Aztán elszedtem értékesebb holmijaikat, illetve aki le tudta nyúlni anyukája autóját, az szállíthatott is. Egészen jól működött a dolog, nemsokára már bevételem is származott belőlük. Elkezdtem azt hinni magamról,hogy mérnök, guru és nemzetvezető vagyok. Mind a 13 srác csodált. Esténként kakapornós videókat néztem és fenyegettem a házban lakó nyugdíjasokat, illetve kitalált agresszív történetekkel szórakoztattam alattvalóimat. Amikor nagyon elszaladt velem a ló, az egyik gyerek apja lejött a térre,hogy megverjen és visszakérje a gyereke által adományozott holmikat, de ekkor elszaladtam a közösség elöl azzal,hogy most egy tárgyalásra kell mennem zsidókat alázni. Este aztán a szuterén magányában végkimerülésig rejszoltam magamat. Másnap talált rám Záhonyi Pista bácsi, aki felhívta elemért Tel Avivban. Különgéppel vittek a kórházba, több órás műtéttel távolították el rólam a rám rohadt teleszart búvárruhát. Ezután egy extra adag ártánytalanító szérumot kaptam. Most lábadozom, élvezem az új jakuzzimat, amit Elemér szerzett be és a Magyarországról elszívott termálvízzel töltött fel. Kérdeztem,hogy nem lehetne e a Széchenyi fürdő vizét is elhozni, mert nagyon megkedveltem, Elemér biztosított,hogy arra is sor kerül, legyek türelemmel.
Most pihenek, de nemsokára visszatérek Judapestre, mert lesz valami rudolf Hess emléknap, amiről nem akark lemaradni, állítólag Európa szemete itt lesz és egy live retard náci show keretében felvonulnak valahol.
Addig is legyetek jók és ahogy megbeszéltük, épüljetek be a legújabb MLM rendszerbe önköltségi áron!
Shalom.
A ti Feritek.

A kitüntetés

Miért csinálja velem ezt Tomi? - gondolta Blogina. - Miért bíz rám ilyesmit? Direkt engem akar ezzel megalázni? Régen nem így viselkedett velem! Amikor együtt festettük ki ezt a hangulatos szuterént, ahol annyi kellemes pásztorórát töltöttünk el kettesben pihegve, festékpontocskával az orrunkon, leizzadva, de jókedvűen, vidáman... És milyen hangulatos, meleg, de mégis férfias lett a szoba! Most meg ez a hülyeség, sebaj, felhúzom itt a pulcsimat, így ni, hadd lássa a kis rohadék a pisztolyomat, velem ugyan nem fog packázni... A hárpiával is elbántam, most meg ez a kis gizda rohadék próbálkozik Tominál? Hogy majd közénk állhat? Abból nem eszik... Persze le nem lőhetem a szobában, megdöglenénk a gáztól mind a ketten, de azért csak felhúzom itt oldalt a pulcsimat, így... Mennyivel férfiasabb, sőt, kifejezetten szexi, nem véletlenül én hódítottam meg Tomit is! De nem fog ez a kis gizda sokáig itt sertepertélni Tomi körül, az első adandó alkalommal ki fogom baszni ezt a kis túlbuzgómócsingot a picsába...! Na essünk túl rajta, legyen meg az akaratod Tomi, bemegyek, odaadom ennek a köcsögnek a kitüntetést...

- Number? Maradj, csak, nem kell felállnod. Itt a kitüntetésed, gratulálok, remélem boldog vagy!