Egy régi történet

zsodibá.almostfreeblog.il

Egy rokkantnyugdíjas egyetemista srác pereket provokál maga ellen

Egy régi történet

Az áldást zsodibá küldte 2048. július 12., vasárnap - 19:34-kor
Címkék: vasarnap, ártány

Egy nagyon régi történet elevenedett fel ma a "Holt-tengeri Márvány" utcában. A történet gyökerei majdnem fél évszázadra nyúlnak vissza: amikor Judapest még Budapest néven egy "Magyarország" nevű érettségi B tétel fővárosa volt. Nem, most nem arról a maroknyi hős harcosról írok, akik évente tiltakoznak a Protektorátus székháza előtt az ellen a csúfos megaláztatás ellen, hogy miért ennek a területnek lett a hivatalos neve "Izrael Északi Provincia, 3. Számú Megye", amikor ősi jussunknál fogva igenis minket illetne meg az egyes szám. El fogjuk érni azt a szebb jövőt. Most viszont csak egy nevet írok le:

TOMCAT!

Ha ma rákeresek erre a névre, pár pszichiátriai esettanulmányon kívül nem jön fel más a Joogle keresőjén, mint az a híres cikk a XXI. század elejének táplálkozási szokásairól (1). De ha így fogalmazok: "Az Ártány néven időnként emberi formát öltő blogger" - na? Kondulnak a harangok az agyakban?

Igen, most már elárulhatom, hiszen úgyis vége. A Márvány Utca Réme valóban létezik. Létezett. Mindannnyian ismerünk egy-két kísérteties történetet róla. Hogy szmogos teliholdakkor bújik elő rejtekhelyéről, hogy időnként gázálarcban suhan el az Alagútban, nyikorgó biciklijén röfögve, stb. Sokan ismerik, hogy mit is jelent az "Ártány órája" kifejezés, főleg azok az idős, járókeretes emberek, akiket sötét, elhagyatott parkokban egyszer csak megleckéztetett egy gyakorló nadrágos rémalak. Magam is beszéltem egy ismerőssel, aki átélte ezt. Mesélte, hogy éppen vánszorgott haza a klinikáról, ahol aznap új szívet kapott, amikor hirtelen előtte termett az Alak. Nyikorgott egyet egy biciklivel, kicsit olajozott, majd síri hangon megszólalt: "Hőőő. Mész azonnal le a bicikliútról a sárba, tata, vagy feldugom a seggedbe a mankódat a putrid előtt szenteste, bazdmeg. Ne nézzéééé, köcsög." Az ismerős esküdött rá, hogy az Alaknak nem volt feje, a nyaka felett csak egy gázmaszk, egy lángoló pinaszakáll és egy pár apró, vizenyős disznószem látszott. Az ismerős ijedtében 5 centire megemelte a járókeretet, mire az alak azonnal elszelelt, pár távoli, rémültnek hangzó röffenést hozott csak vissza a sivító szél. Másnap pedig, ahogy ez szokott lenni, megjelent a Blogon az írás: "Egy csapat késes cigányt fenyítettem meg az éjszaka, mer mán megint a bicikliúton randalíroztak, később bejöttek a boltba bocsánatot kérni, elismerték, hogy ők valóban tetves cigányok, és kivándoroltak Kanadába."

Igen, ő volt a Rém, a Blogger, az Ártány - igen, ő volt Tomcat! Miért csak volt? Hát akkor a lényeg. Hallottatok a "Holt-tengeri Márvány" utcai tömbrehabilitációról. A 22-es számú házat kezdték ma reggel bontani. Ez a ház már régen elhagyatottan állt, mert kísérteties események játszódtak benne, így egyre többen elköltöztek még a környékről is. Rendszeresek voltak a beragadt zárak, leesett visszapillantó tükrök, undorító feliratok az ajtókon, időnként flexelés és hegesztés zajai hallatszottak valahonnan, torz alakok csellengtek a környéken, a falak mellett osonva, de a legdurvább mégis egy, a lehető legváratlanabb helyeken megjelenő bicikli volt. Legutolsó lakói egy Izrael Északi Provincia, 1. Számú Megyéből (régebben: Románia) felköltözött népes cigánycsalád volt, legalább 4 generáció lakott egy lakásban, de ők sem bírták a zaklatásokat, és visszavándoroltak Egyesbe. Pedig a nagyváros, ahonnan eljöttek, tüzijátékkal ünnepelte a távozásukat annak idején. Na szóval, amikor a bontáskor a munkagépek bedöntötték a szuterén plafonját, hirtelen éles sivítás hangzott fel, pár bugyborékoló "kurva anyátok, zsidók, hát rám találtatok" kíséretében. Amikor a munkások behatoltak, iszonyatos látványban volt részük. A szobácska közepén kilógó nyelvvel rúgta az utolsókat egy meztelen, disznó testű, emberhez hasonló lény, pénisze éppen akkor Kókadt le. Egy ősi Mac volt mellette, amin még kivehető volt egy klasszikus, 2 dimenziós bukake (vagy milyen) pornófilm. Ugyanis, amikor betört a plafon, rázuhant a lényre a Salgó polc, és egy fából faragott hadihajó orral pont beleállt a lény gégéjébe. Pár percen belül elpusztult, egy utolsó, elhaló "Blogiiiin" sóhajtás kíséretében.

Igen, ő volt a Rém, ő volt Tomcat, ő volt a nagy titkunk kettünknek Pál Marcival.

Mi jártunk őt etetni. Igen. Mi tettük.

És most megyek sírni. Kellene egy jó nekrológ.

(1) Steven Záhonyi, "Mitől zabáljuk magunkat tomcatté? Okok, magyarázatok."

By Zsodibá
Ceterum censeo: A jó pap is holtáig tanul