A jó lovag

...a jó lovag ereje fogytán volt már, mikor mellvértjébe mart a sárkány. Nekicsapódott a barlang falának, de nem esett el, talpon maradt. Sisakrostélyának résein át látta, ahogy a fenevad hatalmas, gonosz parázsló szemeivel ránéz, és tudta, a pajzs nélkül, melyet már hamuvá égetett a szörnyeteg, nem éli túl ha megint tüzet fúj rá a dög. Nem volt így hát mit vesztenie a jó lovagnak, felkiáltott, és előreszegezett karddal nekiiramodva egy erős szúrással nyakon szúrta az ördögi teremtményt.

A sárkány tompa puffanással ért földet, majd kiszenvedte lelkét. A hosszú küzdelemtől megfáradt jó lovag elvonszolta magát a kastélytoronyhoz, utolsó erejével felment a csigalépcsőn, majd benyitott a kis kastélyszobába, ahol a gonosz sárkány a szépséges királylányt tartotta fogva.

- Megmentőm! - szólt a szépséges királylány. - Tudtam, hogy el fogsz jönni! De, vigyázz! A sárkány ördögi gonoszságot eszelt ki! Ha átléped azt a fehér vonalat az ágyam előtt, abban a pillanatban a Földön élő összes zsidó, cigány és fekete ember kínok kínjával fog azonnal meghalni!

A jó lovag ekkor szélesen elmosolyodott, és nagy lendülettel, kitárt karokkal, futva indult a királylány ágya felé, mikoris hirtelen az ágy áttetszővé vált, a falak eltűntek, a királylány pedig egészen apróvá zsugorodott, majd minden elsötétült. A sötétségben egyszer csak egy hatalmas, vizenyős szemű puffadt tátogó halszerű pofa jelent meg, mely egyre-egyre zsugorodott, mígnem a jó lovag felismerte azt.

- BAZDMEG, A BÜDÖS, KURVA, ANYÁDAT, AZT! - ordított ekkor már a hátán fetrengve, öklével a falat verve - MIÉRT NEM HAGYSZ ALUDNI, A FASZÉRT KELL MINDIG AKKOR FELÉBRESZTENED, AMIKOR A LEGJOBB RÉSZNÉL VAGYOK BLOGIN BAZDMEG!