Gáza projekt

Bár a zsidexesek nem hittek benne, de mégis összegyűlt a pénz a gázai útra.
Főhőseink izgatottan várták a nagy kalandot. Sajnos a költségvetés szerény volt, így csak Tamás és Zoli tudtak nekivágni a kalandnak. A larnakai gép hajnalban indult, tele volt álmos ciprusiakkal, magyar turistákkal és offshore cégeik ügyeit intéző politikusokkal. És persze ott volt a nemzet két bátor harcosa, csomagjaik között pedig a víztisztító, mely segíteni hivatott a szenvedő palesztinokat és bosszantani a cionista elnyomókat.
Az út unalmas volt. Zoli és Tomi reggel megérkeztek Ciprusra és mivel a blokád törő hajó csak másnap este indult, így elhatározták,hogy addig is hasznosan töltik el az időt és körülnéznek egy kicsit. Az adományokból futotta egy jó városnézésre. Sok információt kaptak az angolul kiválóan beszélő sofőrtől, aki ráadásul utálta a zsidókat (piros pont!) és megmutatta az összes fontos helyet a szigeten, amit egy nap alatt be lehetett járni. sok kép készült, jó anyag lesz ez a blogban, mielőtt még a gázai borzalmakról esne szó.
Hullafáradtan érkeztek haza a szállodai szobájukba és egy rövid zuhany után elhatározták,hogy keresnek egy jó éttermet, ahol meg lehet vacsorázni.
Egy kellemes kis tavernát találtak a tengerparton. Igazán szép hely volt, a naplementét jól lehetett látni és az ételek isteniek voltak.
Az ételek isteniek voltak, a hangulat kiváló és bizony a kellemes vacsorához elfogyasztott Retsina bor megtette hatását, Zoli jókedvű és felszabadult lett. Tamás, aki nem ivott, most belekóstolt és bizony a kellemes nyáresti szellő és a felszabadult hangulat megtette hatását. Pár helyi fiatallal beszélgetni kezdtek. sok közös téma volt, megbeszélték a világ gondjait, majd ahogy a jókedv a tetőre hágott elkezdődött a hagyományos tánc, a szirtaki.
A két magyar srác is bekapcsolódott.
Elfelejtették az itthoni gondokat, a Jobbikot, a kopogtatócédulákat, azt a kibaszott Elődöt és az ő mocskosságait, a zsindexeseket és minden egyéb szarságot. Csak a ciprusi éjszaka volt, a jókedv és a felhőtlen szórakozás. A szabad ég alatt.
Egy tábortűz melett folytatódott a mulatság. A homok még meleg volt, bár a levegő már hűs, de a hangulat forró. Mindenki táncolt, örült az életnek, elfelejtette búját bánatát.
Amikor már nagyon ksáőre járt, Zoli megszólalt.
-Tomi, nem úszunk egyet a tengerben?
-De hát a szállodai szobában van a fürdőruhánk!
-Minek ide? Az éjszaka sötét, a tábortűz is messze van. Mártózzunk meg, senki nem látja, korom sötét van, csak a hold világít.
-Hát jó, menjünk.
-Ugye milyen jó a víz?
-Szuper, nagyon kellemes!

Bohó pancsolás kezdődött, a bortól és a szirtakitől megszédülten fürdőztek a tengerben. Egymás fröcskölése, a hullámokon való ugárlás kifáraszotta őket, kimentek és lepihentek a parton.
A part szinte üres volt, csak pár lámpa pislákolt a házaknál, de azok is messze voltak. A homok még meleg volt. Lefeküdtek egymás mellé és bámulták a holdat. Ezután egy romantikus pillanatban olyan közel kerültek egymáshoz, mint amilyen közel csak két hazafi kerülhet. Még a mindenhova bejutó meleg homok sem zavarta őket.
Reggel egymás melett ébredtek a szállodai szobában.
-Neked is jó volt Tomi?
-Igen, csodás volt.
-Kár,hogy nem lehet ez mindíg így.
-Miért ne lehetne? Maradjunk itt!
-Micsoda?
-Mondom, maradjunk! végtére is ez a szerelem szigete, nem?
-De, tényleg az!
-Indítunk egy blogot itt és megpróbálunk megélni a görög-török ellentétből. A víztisztítót meg eladjuk és feléljük. Bérelünk egy kis kunyhót a tengerparton és ilyen lesz ezentúl minden nap!
-El sem hiszem...én annyira boldog vagyok!
-Én is.
-Végre, hát teljesült az álmom, csak mi ketten...fantasztikus. Odabújhatok? Naaaaa.....doromboljak, mint egy cica? Grrrr, grrrr, cica oda akar bújni....grrrrrr...
-BLOGIN!
-????
-BLOGIN! Te alszol bazdmeg?
-Hö?
-Fasz kivan veled! Nem látod,hogy bejött egy vevő? Te meg itt horkolsz a sarokban, ahelyett,hogy hoznád végre azt a ciklonbés pólót! Na, mire vársz, menj már!
És töröld le a gatyádat, mert lezabáltad joghurrtal vagy mi...