Ne sírj, Tomi!

- Tomi, te sírsz?
- Elegem van... Mindenki egy szarnak tart, és tegyük hozzá, jogosan... Nem értem el az életben szart se, még egy szaros diplomám sincs... Van egy szaros blogom, ami egy ideig még nagy szám volt, de ma már amikor egy tíz éves gyerek is ingyen tud egy blogot indítani, le se szarják az emberek... A zsidók ellen indított hadjáratom sem érdekel senkit, rámrohadnak a pólók, amiknek a grafikáit összeloptam... Nincsenek referenciáim, nem tanultam meg dolgozni, lusta tetű szemét vagyok, el vagyok hízva, nem sportolok, úgy nézek ki mint egy disznó... Ami pénzem volt, azt is loptam... A bűntársaim sorban feljelentettem hogy a bőrömet mentsem amikor szorult a hurok... Emellett olyan rossz hírem van, hogy a jó édes szemellenzős, hazudozós anyámon kívűl, amit a blogomon is megírtam, hogy átbaszott, gyakorlatilag mindenki más egyszerűen leköp amerre megyek, már az utcára is alig merek kimenni... És a legrosszabb, mindennek a tetejében, hogy ha tükörbe nézek, elkap a rosszullét, és legszivesebben sugárban képenhánynám magamat...
- Tudom Tomi, mit érzel, és nem is akarok vitatkozni veled, mert igazad van. De ne szomorkodj! Látod, itt vagyok neked én: bár végigkúrt az összes pattanásos szemüveges nyeszlett göthös, első pinaélményét megszerezzni vágyó fiúcska a Neumann középiskolából ABC sorrendben oda-vissza, azért nekem mégiscsak te vagy az életem szerelme! A náci pólóboltodat is működtettem, amíg sitten voltál, és tudod jól, hogy a hurkáim mélyén található mosdatlan örömbarlangomat csak neked tartom melegen Tomi. Igaz, én már nem is kellenék másnak. Nem csak a debella, gólemszerű külsőm miatt, Tomi, hanem hát, azok után, hogy is mondjam, hogy többször, mások tudtával belémeresztetted a fehérjédet és közben mocskosul leizzadva lihegtél rajtam disznó módjára azzal a sokak szerint visszataszító, csúf disznó fejeddel, és mindezt nyilvánosan felvállaltuk, én ezzel már visszavonhatatlanul leszerepeltem az emberek előtt. Nem remélhetem, hogy bárki is nőként nézne rám már az életben Tomi, azok után, hogy te úgy megjelöltél engem, mint ahogy a rühös kutya körbehugyozza a bűzös vizeletével területét. De engem nem zavar Tomi, bár azt megérted, hogy nyilvánosan azért én sem vállalhatlak fel téged, és hogy az őseimet, akik engem kitartanak, jobb ha minél messzebb elkerüljük, mert a szarnál is jobban utálnak téged. Apám csak engem bír a gépemen stratégiailag elhelyezett felpattanó pucér fotóim miatt, bár olyankor istentelenül lebaszom, de tudom, hogy ezzel együtt bír engem. Mindezek ellenére, mi már összetartozunk, Tomi. Azt akarom, hogy csinálj meg Tomi, gyere, Tomi, alázz meg, mutasd meg, ki az úr a háznál, Tomi, érezni akarom hogy nő vagyok, egy írónő, egy üzletasszony! Úgy dugj, ahogy csak egy fotómodellel dugsz, Tomi!